Tartod vára

Firtos és a gonosz Tartod versengéséről szól a rege, mely a föld alá süllyedt vár romjaiban ér véget.

A rege szerint a vízözön után két tündér nővér, Firtos és Tartod választotta otthonául a fennsík fölé emelkedő hegytetőt. Firtos szépséges és jószívű volt, s tündértársai hamarosan úrnőjükül választották; ezt látva húga, Tartod, aki gonosz és álnok természetű volt, epekedő gyűlölettel telt el iránta. Amikor Firtos elhatározta, hogy várat épít, tündérei egyetlen éjszaka alatt felhúzták a falakat, s örömükben tüzet gyújtottak, körtáncot jártak a kész falak alatt. Tartod ezt látva megfogadta, hogy ő még náluk is szebb várat emel, mire a kakas megszólal, és hogy Firtos várának alapkövét is elviszi a magáéhoz. Éjfélkor gonosz tündéreivel rárontott Firtos még be nem fejezett falára, kiszakította az alapkövet, vasrudat ütött rajta keresztül, hogy elvihesse. Amint a rakomány Korond fölé ért, megszólalt a kakas - jelezve, hogy vége az éjszakának, s a tündérek varázsereje szertoszlik. A vasrúd derékban törött, a kő lezuhant, Tartod fogadalma pedig szertehullott: az ő félig épült vára abban a pillanatban a föld alá süllyedt. Ma már csak romjai látszanak az erdő sűrűjében - néma tanúi annak, hogy a gonosz szándék, még tündérerővel sem, nem érhet célt.